Szakmai munkásságát számos elismerés koronázta: 1970-ben elnyerte a Kiváló Tanár címet, 1985-ben az Oktatási Minisztérium és az Arany János Színház drámapályázatának I. díját, 1996-ban Balassi Díjat, 1997-ben pedig a Környezetvédelmi Minisztérium meseíró pályázatának kiemelt különdíját kapta. 2004-ben Életműdíjjal és Ascher-gyűrűvel tüntették ki kimagasló pedagógiai és színházi tevékenységéért. 2017-ben — már posztumusz — Budapest Főváros XVII. kerületi Önkormányzata Rákosmente Díszpolgára címet adományozott neki, a kerület kulturális és művészeti életében betöltött kiemelkedő szerepéért.
Művészi életműve különösen gazdag: 74 rendezés fűződik a nevéhez az Ascher Színházban, köztük saját írásainak színpadra állítása, irodalmi összeállítások, előadóestek, beavató színházi műsorok, világirodalmi klasszikusok és kortárs magyar drámák. Összesen 32 mesejátékot és 4 tévéjátékot írt; gyermekszíndarabjait Budapesten, Zalaegerszegen és Békéscsabán is játszották. Meséit a Magyar Rádió is műsorra tűzte, ezekből hangfelvételek és CD-k őrzik emlékét.
Kiemelkedő fejezetét képezi életművének az az öt zenés mesejáték, amelyhez Presser Gábor szerezte a zenét — annak ellenére, hogy a két alkotó sosem találkozott személyesen. Csetényi Anikó művei sorra elnyerték a Magyar Rádió meseíró pályázatainak fődíjait, és az ő javaslatára valósult meg az együttműködés. Presser örömmel mondott igent a felkérésre, a felvételek pedig a Magyar Rádió stúdióiban készültek el. A Piros esernyő, A Mikulás csizmája, Nyuli néni bulija, Hektor rektor Kutyapesten és Az eltérített Télapó című darabok később CD-formátumban is megjelentek, több közülük színházi és bábszínházi feldolgozásban is életre kelt. Ezek az alkotások mára generációkon átívelő kedvencekké váltak — zenéjük, történetük és bensőséges világuk révén gyerekeket és felnőtteket egyaránt megszólítanak.
