A színház története
Névadónk a XX. század egyik legkiemelkedőbb hazai színésze: Ascher Oszkár.
A csoport alapítója Csetényi Anikó pedagógus, drámapedagógus, író, rendező, Budapest XVII. kerületének kiemelkedő szellemi alkotóművésze és szervezőegyénisége volt, aki 2005-ig, haláláig vezette a színházat. A színpad elődje a Fürst Sándor (ma: Balassi Bálint) Gimnázium színjátszó szakköre volt, ahol Anikó magyar-angol szakos tanárként dolgozott.
1964-ben kaptak rá az akkori gimnazisták a színjátszás ízére, amikor Shakespeare születésének 400. évfordulójára nagyszabású emlékműsort készítettek. Annyira megtetszett nekik a közös játék, hogy együtt maradtak, rendszeres foglalkozásokat tartottak, és minden évben egy-egy produkcióra készültek, amelyet a XVII. kerületi Dózsa Művelődési Ház színpadán adtak elő. E korszak egyik legsikerültebb előadása Szophoklész Antigonéjának bemutatása volt.
1970-ben döntő fordulat következett be a csoport életében. Barsy Géza javaslatára a gimnázium épületében az akkori színjátszó tagok önálló színpadot építettek, a csoport pedig felvette a neves előadóművész, az akkor öt éve elhunyt Ascher Oszkár nevét. 1970. október 24-én "Minden versek titkai" címmel színpadavató és névadó ünnepélyt tartottunk, amelyen az Ascher család több tagja is megjelent. A színpad szinte teljes egészében a diákok keze munkája volt. Az alkalmi produkciókra összeállt társulatból ettől kezdve önálló, zárt közösség lett, választott vezetőséggel, tagsági igazolvánnyal rendelkező társulattal, tudatos műsorpolitikával. A csoporthoz - egészen a mai napig - felvételi meghallgatás útján lehetett bekerülni. Az újonnan felvett tagok részére egyéves (ingyenes) stúdióképzést vezettünk be. Önálló produkciók mellett helyzetjáték-versenyek, diákírók estjei, vidéki csoportok vendégszereplései, meghívott előadók önálló estjei (pl. Mensáros László, Varga Csilla, Fekete Sándor, Nemeskürthy István) színesítették a programkínálatot.
A csoport művészi arculata eleinte kissé eltért a maitól. Ugyan már akkor is kísérleteztünk önálló színdarabok bemutatásával, de előadásaink többsége ekkor még a verses, szerkesztett irodalmi műsorok felé hajlott. Ebben a korszakban többször is részt vettünk színjátszó fesztiválokon, diáknapokon. 1974-ben Matej Bor szlovén költő "Átkelt a vándor az atomkoron" című poémájával arany minősítést szereztünk a Soproni Országos Diáknapokon. A csoporthoz korábban kizárólag középiskolások tartoztak, de éreztük, lassacskán kezdjük kinőni a gimnázium kereteit. Az elballagó diákok közül egyre többen jártak vissza játszani, a felvételi meghallgatásokon pedig kezdett felfelé tolódni a jelentkezők korosztálya. A megváltozott körülményekhez alkalmazkodva igyekeztünk önálló székhelyet keresni magunknak. 1976-tól - kilépve a gimnázium keretei közül - csaknem tíz éven át vándoroltunk a XVII. kerület egyik kultúrházából a másikba. Egy évig a "senki földjén", lakásokon próbáltunk, előadóesteket tartottunk.
A Dózsa Művelődési Központ rákosligeti kis kultúrházába fogadtak be először, majd fél év után a Dózsa áthelyezett minket az Edző téri kultúrházba, ahol több mint kétszeresére nagyobbítottuk a színpadot. Egy év múlva innen is költöznünk kellett. Új helyünknek a rákoskerti kultúrház lepusztult ifjúsági klubját jelölték ki. Rendbe hoztuk azt is. Csakhogy itt az idősek otthonával kellett osztoznunk: nappal az időseké volt, este mi próbálhattunk.
1986-ban a sok hányódás után a csoport végre révbe ért. A Rákoskerti Művelődési Klub (ma: Rákoskerti Művelődési Ház) megteremtette a lehetőséget, hogy önálló színháztermet kapjunk. A művelődési ház pincéjét átépítve, 50 fős, emelkedő, mobil dobogórendszerű nézőteret és színpadot alakítottunk ki, melyhez parányi öltöző és technikai fülke is tartozik. Stúdiószínházunkat "éjjel-nappal" használhatjuk, heti több alkalommal tartunk az esti órákban próbákat, előadásainkat pedig szombat-vasárnapi napokon tekinthetik meg az érdeklődők, évadonként kb. 30 alkalommal.
1994-2009 között társulatunk tagjai részt vettek a Vigyázó Sándor (volt: Dózsa) Művelődési Ház Rigel Színpadának tevékenységében. Fenntartónk, a Vigyázó Sándor Művelődési Ház vezetése - lehetőségeihez mérten - mindenben támogat bennünket, valamint rendszeresen pályázunk a XVII. kerületi Önkormányzat és egyéb fórumok által meghirdetett pályázatokon. 2000-ben Ascher Oszkárné színházunk részére alapítványt hozott létre. Mindig nagy hangsúlyt fordítottunk előadásaink és hétköznapjaink dokumentálására. A több évtized történetét több kötetes emlékalbumok örökítik meg szakmai elemzésekkel, kritikákkal, anekdotákkal, több ezer fotóval, több videófelvétellel. Emlékalbumaink a honlap regisztrált felhasználói számára digitális formában érhetők el.
Az Ascher Oszkár Színházat a XVII. kerület színházaként tartja számon a közönség, de sokan látogatják előadásainkat a főváros más kerületeiből is. Színházunknak, mint önszerveződő közösségnek, rendkívül nagy a megtartó ereje: ápoljuk hagyományainkat, közös bulikat, jubileumi találkozókat, kiállításokat szervezünk. A művészi munka mellett saját magunk végzünk mindent, a díszletépítéstől a jelmezvarráson át egészen a közönségszervezésig. Előadásaink egyediségét talán éppen a családias jelleg adja: a nézők karnyújtásnyira ülve benne élhetnek a darabban, különös áramkört létrehozva a színjátszók és a befogadók között.
Kiemelt feladatunknak tekintjük a magyar drámairodalom gyöngyszemeinek bemutatását, de a világirodalom klasszikusaitól is szívesen válogatunk. Repertoárunkon szerepelnek új, kísérleti kezdeményezések, irodalmi és zenés előadóestek, valamint mesejátékok is. Kortárs magyar premierjeinket a szerzők is nemegyszer megtisztelték jelenlétükkel. Nevünk a több évtized alatt többször változott, tükrözve akkori korszakaink jellemző arculatát: kezdetben Ascher Oszkár Irodalmi Színpad, majd Ascher Oszkár Színpad, végül Ascher Oszkár Színház. Ezen a színpadon indult el pályáján Csőre Gábor, Mertz Tibor, Pápai Erika, Újvári Zoltán Jászai Mari-díjas színművészek, a későbbi generációból pedig Georgita Máté Dezső és Szűcs Péter Pál színművészek.
Az Ascher Oszkár Színház az utóbbi években több díjat, elismerést is elnyert. 2014-ben bekerült a Rákosmenti Települési Értéktárba, 2015-ben pedig Csokonai Vitéz Mihály közösségi díjban részesült. Színházunk ma közel ötven fős társulattal működik. 4-5 évenként a hozzánk csatlakozni kívánó jelentkezők számára felvételi meghallgatásokat tartunk, melyek időpontját aktuálisan a honlapunkon tesszük közzé.
Szeretettel várunk az Ascher Színházba minden érdeklődőt nézőként és leendő színjátszóként egyaránt!
Timár Tibor művészeti vezető