A színház története

Névadónk a XX. század egyik legkiemelkedőbb hazai színésze: Ascher Oszkár.

A csoport alapítója Csetényi Anikó pedagógus, drámapedagógus, író, rendező, Budapest XVII. kerületének kiemelkedő szellemi alkotóművésze és szervezőegyénisége volt, aki 2005-ig vezette a színházat. A színpad elődje a Fürst Sándor (ma: Balassi Bálint) Gimnázium színjátszó szakköre volt, ahol Anikó magyar-angol szakos tanárként dolgozott.

1964-ben kaptak rá az akkori gimnazisták a színjátszás ízére, amikor Shakespeare születésének 400. évfordulójára nagyszabású emlékműsort készítettek. Annyira megtetszett nekik a közös játék, hogy együtt maradtak, rendszeres foglalkozásokat tartottak, és minden évben egy-egy produkcióra készültek, amelyet a XVII. kerületi Dózsa Művelődési Ház színpadán adtak elő. E korszak egyik legsikerültebb előadása Szophoklész Antigonéjának bemutatása volt.

1970-ben döntő fordulat következett be a csoport életében. Barsy Géza javaslatára a gimnázium épületében az akkori színjátszó tagok önálló színpadot építettek, a csoport pedig felvette a neves előadóművész, az akkor öt éve elhunyt Ascher Oszkár nevét. 1970. október 24-én Minden versek titkai címmel színpadavató és névadó ünnepélyt tartottunk, amelyen az Ascher család több tagja is megjelent. A színpad szinte teljes egészében a diákok keze munkája volt. Az alkalmi produkciókra összeállt társulatból ettől kezdve önálló, zárt közösség lett, választott vezetőséggel, tagsági igazolvánnyal rendelkező társulattal, tudatos műsorpolitikával. A csoporthoz - egészen a mai napig - felvételi meghallgatás útján lehetett bekerülni. Az újonnan felvett tagok részére egyéves díjtalan stúdióképzést vezettünk be. Önálló produkciók mellett helyzetjáték-versenyek, diákírók estjei, vidéki csoportok vendégszereplései, meghívott előadók önálló estjei (pl. Mensáros László, Varga Csilla, Fekete Sándor, Nemeskürthy István) színesítették a programkínálatot.

A csoport művészi arculata eleinte kissé eltért a maitól. Ugyan már akkor is kísérleteztünk önálló színdarabok bemutatásával, de előadásaink többsége ekkor még a verses, szerkesztett irodalmi műsorok felé hajlott. Ebben a korszakban többször is részt vettünk színjátszó fesztiválokon, diáknapokon. 1974-ben Matej Bor szlovén költő Átkelt a vándor az atomkoron című poémájával arany minősítést szereztünk a Soproni Országos Diáknapokon. A csoporthoz korábban kizárólag középiskolások tartoztak, de éreztük, lassacskán kezdjük kinőni a gimnázium kereteit. Az elballagó diákok közül egyre többen jártak vissza játszani, a felvételi meghallgatásokon pedig kezdett felfelé tolódni a jelentkezők korosztálya. A megváltozott körülményekhez alkalmazkodva igyekeztünk önálló székhelyet keresni magunknak. 1976-tól - kilépve a gimnázium keretei közül - csaknem tíz éven át vándoroltunk a XVII. kerület egyik kultúrházából a másikba. Egy évig a "senki földjén", lakásokon próbáltunk, előadóesteket tartottunk.

A Dózsa Művelődési Központ rákosligeti kis kultúrházába fogadtak be először, majd fél év után a Dózsa áthelyezett minket az Edző téri kultúrházba, ahol több mint kétszeresére nagyobbítottuk a színpadot. Egy év múlva innen is költöznünk kellett. Új helyünknek a rákoskerti kultúrház lepusztult ifjúsági klubját jelölték ki. Rendbe hoztuk azt is. Csakhogy itt az idősek otthonával kellett osztoznunk: nappal az időseké volt, este mi próbálhattunk.

1986-ban a sok hányódás után a csoport végre révbe ért. A Rákoskerti Művelődési Klub (ma: Rákoskerti Művelődési Ház) megteremtette a lehetőséget, hogy önálló színháztermet kapjunk. A művelődési ház pincéjét átépítve, 50 fős, emelkedő, mobil dobogórendszerű nézőteret és színpadot alakítottunk ki, melyhez parányi öltöző és technikai fülke is tartozik. Stúdiószínházunkat folyamatosan használhatjuk, heti több alkalommal tartunk az esti órákban próbákat, előadásainkat pedig szombat-vasárnapi napokon tekinthetik meg az érdeklődők, évadonként kb. 30 alkalommal.

1994-2009 között társulatunk tagjai részt vettek a Vigyázó Sándor (volt: Dózsa) Művelődési Ház Rigel Színpadának tevékenységében. Fenntartónk, a Vigyázó Sándor Művelődési Ház vezetése - lehetőségeihez mérten - mindenben támogat bennünket, valamint rendszeresen pályázunk a XVII. kerületi Önkormányzat és egyéb fórumok által meghirdetett pályázatokon. 2000-ben Ascher Oszkárné színházunk részére alapítványt hozott létre. Mindig nagy hangsúlyt fordítottunk előadásaink és hétköznapjaink dokumentálására. A több évtized történetét több kötetes emlékalbumok örökítik meg szakmai elemzésekkel, kritikákkal, anekdotákkal, több ezer fotóval, több videófelvétellel. Emlékalbumaink a honlap regisztrált felhasználói számára digitális formában érhetők el.

Az Ascher Oszkár Színházat a XVII. kerület színházaként tartja számon a közönség, de sokan látogatják előadásainkat a főváros más kerületeiből is. Színházunknak, mint önszerveződő közösségnek, rendkívül nagy a megtartó ereje: ápoljuk hagyományainkat, közös bulikat, jubileumi találkozókat, kiállításokat szervezünk. A művészi munka mellett saját magunk végzünk mindent, a díszletépítéstől a jelmezvarráson át egészen a közönségszervezésig. Előadásaink egyediségét talán éppen a családias jelleg adja: a nézők karnyújtásnyira ülve benne élhetnek a darabban, különös áramkört létrehozva a színjátszók és a befogadók között.

Kiemelt feladatunknak tekintjük a magyar drámairodalom gyöngyszemeinek bemutatását, de a világirodalom klasszikusaitól is szívesen válogatunk. Repertoárunkon szerepelnek új, kísérleti kezdeményezések, irodalmi és zenés előadóestek, valamint mesejátékok is. Kortárs magyar premierjeinket a szerzők is nemegyszer megtisztelték jelenlétükkel. Nevünk a több évtized alatt többször változott, tükrözve akkori korszakaink jellemző arculatát: kezdetben Ascher Oszkár Irodalmi Színpad, majd Ascher Oszkár Színpad, végül Ascher Oszkár Színház. Ezen a színpadon indult el pályáján Csőre Gábor, Mertz Tibor, Pápai Erika, Újvári Zoltán Jászai Mari-díjas színművészek, a későbbi generációból pedig Georgita Máté Dezső és Szűcs Péter Pál színművészek.

Az Ascher Oszkár Színház az utóbbi években több díjat, elismerést is elnyert. 2014-ben bekerült a Rákosmenti Települési Értéktárba, 2015-ben pedig Csokonai Vitéz Mihály közösségi díjban részesült. Színházunk ma közel ötven fős társulattal működik. 4-5 évenként a hozzánk csatlakozni kívánó jelentkezők számára felvételi meghallgatásokat tartunk, melyek időpontját aktuálisan a honlapunkon tesszük közzé.

Szeretettel várunk az Ascher Színházba minden érdeklődőt nézőként és leendő színjátszóként egyaránt!

Timár Tibor művészeti vezető