Alapítónk

Sz. Csetényi Anikó (1937-2005)

Timár Tibor művészeti vezető írása:

Csetényi Anikó színházunk örökös tagja, az Ascher Oszkár Színház alapítója és vezetője 2005-ig. Olyan hatalmas életművet, szellemi örökséget hagyott ránk, amelynek méltatása, összegzése néhány mondatban lehetetlen. Abban a helyzetben vagyok, hogy életének nagyobb szakaszában együtt lehettem vele: előbb, mint tanítványa (osztályfőnököm is volt), aztán kollégája, ill. több mint három évtizeden keresztül társa az Ascher Színházban színjátszóként, rendezőként, majd művészeti vezetőként egyaránt.

1970-ben láttam őt először a XVII. kerületi Dózsa Művelődési Ház színpadán, egy akkor számomra még ismeretlen színdarab, az általa rendezett Antigoné című előadás előtt: az akkori 8.-osoknak tartott bevezető ismertetőt, kedvcsinálót a színdarab bemutatása előtt. Lelkesedéssel, hévvel, vehemenciával, ahogy azt tőle mindig is megszoktuk. Én ott ültem a nézőtéren, és ámulattal figyeltem. Megfogott, megérintett, és személyisége azóta életem részévé, meghatározójává vált. Így volt ez másokkal is: akit egyszer a bűvkörébe vonzott, az mindvégig mellette maradt, bárhogy is alakult az élete.

Élete - a család szeretetén túl - három fő alappilléren nyugodott: a pedagógushivatás, az Ascher Színház és a művészi-írói tevékenység voltak számára a legfontosabbak.

Ezek a területek összefonódtak életében, hiszen az Ascher Színházban is elsősorban pedagógus volt: színészvezetésével, egy-egy pálya alakításával mindig azt figyelte, ki hogyan fejlődhet tovább. Nála a szereposztást nem csupán művészi szempontok határozták meg, sokkal inkább pedagógiai szempontok vezérelték. Mindig figyelt arra, hogy minden színjátszós megfelelő feladatot kapjon, olyat, amelyben előre léphet, amelyben kiteljesedhet az egyénisége. Attól a pillanattól, hogy felvételt nyert valaki az Ascher Színpadra, sosem "engedte el". Ezért válhatott az Ascher Színház - jelenlegi és sok-sok hajdani tagja - egy nagy családdá. Erre a hosszú távú, egész életpályában gondolkodó, óvó-féltő odafigyelésre csak kevesek képesek. Ő ezen kevesek egyik pedagógusóriása volt!

Pedagógusként is - az irodalom, a magyar és angol nyelv megszerettetésén túl - mindig becsempészte tanításába a színházművészet varázsát, szívesen alkalmazta tanóráin a drámapedagógia eszközeit. Az irodalmat úgy tudta megszerettetni nemzedékekkel, hogy közben értő, gondolkodó, érvelő-cáfoló és kritikus egyéniségeket nevelt. Ha ki kellene emelnem valamit tanítási gyakorlatából, talán a fogalmazástanítást említeném: aki tanított valaha, csak az tudhatja igazán, hogy ez a legnehezebb terület a magyar nyelv tanításában. Kollégái nemcsak bemutató óráiból leshették el tőle a szakma fortélyait, hanem a hétköznapi szakmai beszélgetések, viták során is. Utánozhatatlan humorral, iróniával tudta leleplezni mindazt, ami számára nem volt elfogadható, amit közhelyesnek, hazugnak tartott.

Szerette, megértette és főleg kezelni tudta a semmilyen sémába be nem sorolható diákokat is, akiket úgy tudott meghódítani, hogy azok közben tisztelőivé, rajongóivá váltak - nem egy közülük éppen a kezdetben színjátszó szakkörként működő, később önmaga határain túlnövő Ascher Színpadon.

Írásait, elsősorban mesejátékait is pedagógiai hitvallása hatotta át. Úgy tudta elvarázsolni a gyerekeket írásaiban is, hogy közben mindig azonosulni tudott a gyermeki szemléletmóddal: nem gügyögött hozzájuk, egyenrangú félnek tartotta a gyerekeket is, akiknek problémáit, konfliktusait nem lebecsülve, hanem átérezve jelenítette meg mesejátékaiban, azzal a senkivel össze nem keverhető, egyéni, humoros stílussal, amit csak ő tudott! Meséi mindig "itt és most" játszódtak, még akkor is, ha a varázslat segítségével akár az Óperencián túlra repítette kis olvasóit.

Pedagógus-egyénisége mással össze nem keverhető, 100 évben egyszer születik egy ilyen óriás - és ez nem túlzás! Ez a pálya tűnékeny, illékony, nem megfogható az eredménye. Ő nemzedékeket nevelt, köztük több színművész - ma már közismert ember - pályáját indította el, sőt újabb pedagógus-nemzedéket is felnevelt, több volt tanítványa napjainkban szintén tanít.

Tanári pályafutása az ELTE magyar-angol szakán szerzett diplomával vette kezdetét, ezt követően, 1960-tól megszakítás nélkül a 17. kerületben tanított. 2003-ban nyugdíjazták, nehezen váltott, nem az az ember volt, aki csöndesen szeretné élvezni a megérdemelt nyugdíjas éveket. Alkotni, dolgozni akart mindaddig, amíg fizikai és szellemi ereje ezt lehetővé teszi számára. Magántanítványokat vállalt, rendhagyó irodalomórákat szervezett, de - ahogyan ő mondta - a nedves szivacs és a kréta illata hiányzott neki! Gondoljuk csak meg: 65 éves korában még angol továbbképzésre járt, ő komolyan vette az egész életen át tartó tanulást.

Kitüntetései: 1970-ben Kiváló Tanár, 1996-ban Balassi-díj, 2004-ben Életműdíj, melyet még időben, életében kaphatott meg, mindössze másfél évvel a halála előtt. Az Ascher Színházban 74 rendezés fűződik a nevéhez, köztük saját írásainak színre vitele is: irodalmi verses összeállítások, előadóestek, beavató színházi műsorok, a világirodalom színdarabjainak klasszikusai és kortárs magyar drámák.

Töretlen lelkesedéssel készítette az Ascher Színpad hétköz- és ünnepnapjait, sikereit és buktatóit megörökítő emlékalbumait, amelyek a kezdetekkor még a Fürst Sándor Gimnázium színjátszó szakkörének faliújság-számaiból álltak össze, a későbbiekben pedig - megtartva a korábbi hagyományokat - megörökítették a próbák és előadások hangulatát. Irodalmi igényességgel - de mindig szubjektív szemüvegén keresztül - fogalmazta meg darab- és szerepelemzéseit, színdarab-tanulmányait, társrendezőinek előadásairól elemző kritikát írt, és nem utolsósorban megörökítette az "Ascher-bulik", kirándulások, színjátszótáborok hangulatát. Az albumokhoz készített több ezer fotó anyagából többször kiállítást is rendeztünk. Ezeket a régi albumokat lapozgatva már nemcsak a színpad története olvasható ki, hanem - a kordokumentumokból - közelmúltunk történelme is. A fotók mellett jó néhány 8 mm-es némafilm is őrzi munkája emlékét, a későbbi években pedig már videóra is rögzítettük az előadásokat. 2000-ben az M1 Théma című műsora riportfilmet készített róla és a csoportról.

Családi életét is meghatározta a színház: férje, lányai, több rokona mind-mind a Színpad tagjai lettek, így a magánélet, a színház és a pedagógia életének elválaszthatatlan részei voltak.

Drámapedagógiai munkájának, az Ascher Színpadon végzett tevékenységének elismeréseképpen elsőként vehette át az Ascher-gyűrű kitüntetést.

Az említett albumokon és dramaturgiai munkáján túl 32 mesejátékot, 4 tv-játékot írt, gyermekszíndarabjait Budapesten, Zalaegerszegen és Békéscsabán játszották a színházak, hangfelvételek, CD-k őrzik a Magyar Rádióban játszott meséit. 1960-tól írt a Magyar Rádió Ifjúsági Osztályának, 1985-ben elnyerte az Oktatási Minisztérium és az Arany János Színház drámapályázatának I. díját, 1997-ben pedig a Környezetvédelmi Minisztérium meseírói pályázatának kiemelt különdíját.

Anikó nehéz örökséget hagyott ránk: kötelességünk tovább folytatni azt az utat, amit kijelölt számunkra! Pedagógusként az ő mércéjével oktatni-nevelni a jövő nemzedéket, az Ascher Színházban pedig együtt tartani, fejleszteni a csoportot, és a nevéhez méltó módon tovább folytatni azokat a színjátszó hagyományokat, amelyeket ő teremtett számunkra!

"Meghalni valaki után, akit szerettünk, az könnyű. Tovább élni érte, és tovább örülni helyette is, az a nehéz!" (Kun Erzsébet: Családmesék)

rakosmente.hu: Rákosmentén egykor élt és alkotott híres személyek életrajzai
pressergabor.hu: Csetényi Anikó és Presser Gábor közös munkái

Csetényi Anikó szerzőként jegyzett alkotásai az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében:

Nyuli néni bulija / mesejáték Presser Gábor dalaival / CD / Magyar Rádió - BMG Hungary / 2005

A Mikulás csizmája / mesejáték Presser Gábor dalaival / CD / Magyar Rádió - BMG Hungary / 2004

A piros esernyő / mesejáték / zene: Presser Gábor / rend.: Tasnádi Márton / CD / Hungaroton / 2001

Irodalom a kisgimnazisták számára / könyv / 2005

A furfangos csecsemő és más színdarabok / könyv / 1960

Társszerzőként megjelent művei:

Csupa új mese / Negyvenkilenc új magyar mese / szerkesztette: Hárs László / könyv / 1976

Pöttömszínház / Mesejátékok, jelenetek, egyfelvonásosok általános iskolák színjátszói számára / szerkesztette: Hárs László / könyv / 1977