Névadónk

Ascher Oszkár (1897-1965)

Ascher Oszkár színész, színészpedagógus, színházigazgató, a 20. század egyik kiemelkedő magyar előadóművésze volt.

Eleinte mérnöknek készült, de műszaki tanulmányait abbahagyta, és a 20-as évek közepe táján bekapcsolódott a Nyugat-barátok körébe. Szoros barátság fűzte a két világháború közötti korszak nagy költőihez: Babitshoz, Kosztolányihoz, Karinthyhoz.

Művészi pályáján Ódry Árpád, a kor egyik legnagyobb magyar színésze indította el. Ő terelte a figyelmét az előadó-művészet egy másik, mostohán kezelt és önálló műfajnak akkoriban még alig tekintett ága: a szavalás, a pódium-művészet felé, finom érzékkel ismerve fel tanítványa tehetségének sajátos arculatát. 1921-től tartott önálló esteket, 1926-1928-ban a Terézkörúti Színpadon, Nagy Endre kabaréjában; 1931-ben pedig a Képeskönyv Kabaréban lépett színpadra versmondással.

Mi jellemzi Ascher Oszkár művészi kifejezésmódját? Elsősorban az, hogy szakított korának előadói gyakorlatával, amely a versmondást egyrészt patetikus színfalhasogatássá, másrészt naturalisztikus, erőltetetten életszagú kávéházi beszélgetéssé süllyesztette. Művészetében az érzelem és az értelem, a gondolati tartalom és a verszene összhangját hirdette és valósította meg. Úgy azonosult belsőleg a művel, hogy közben nem vesztette szem elől a technikai tudás fontosságát.

1927-ben átvette a nyomdai- és építőmunkások szavalókórusának igazgatását, 1933-1939 között az Országos Színészegyesület színészképző iskolájának tanára, közben 1938-ban fellépett a Városi Színházban is.

1944-ben munkaszolgálatos lett, szabadulása után, 1945-ben belépett a Pódium Kabaré tagjai közé, majd 1947-1949 között a társulat igazgatója volt. Közben a Magyar Rádió rendezője, 1946-1947-ben a Művészben, 1949-ben a Belvárosi Színházban is kapott szerepeket. 1950-1951-ben az Úttörő művésze volt, 1951-ben az Állami Faluszínház (később: Déryné Színház) fődramaturgja, amelynek 1957-től haláláig igazgatója is volt. 1956. március 15-én Kossuth-díjat kapott; 1957. augusztus 16-án, 60-ik születésnapján elnyerte a Kiváló Művész címet.

1964-ben adta ki nagyszerű önvallomás-regényét "Minden versek titkai" címmel. Súlyos betegségében Sztanyiszlavszkij szavaival üzent az utána következő generációnak: "Szeresd magadban a művészetet, ne pedig magadat a művészetben!"

1965. október 25-én hunyt el.

mek.oszk.hu: Magyar Színházművészeti Lexikon / Ascher Oszkár
Ascher Oszkár: Wikipedia